2012. január 17.
Ahogy már honlapunkon is jeleztük, az új balatoni területi engedélybe és fogási naplóba három hiba is becsúszott. Szerencsére a honlapunk lehetőséget ad a gyors tájékoztatásra, így – ha a hibákat nem is tudjuk azonnal kijavítani – legalább időben fel tudjuk hívni rájuk a horgászok figyelmét.
Nem szeretnék magyarázkodni – utólag talán nem is érdemes – de a tanulságok annál inkább érdekesek. Például, hogy ki, mikor szembesül(t) a hibákkal? Ki vette észre őket magától, és ki tudta meg a honlapról?
A gondos, precíz horgászok, akik komolyan véve a területi engedély minden betűjét, tüzetesen elolvasták a horgászrendet is, átnézték a fogási naplót is, észrevették a problémákat, és rögtön klaviatúrát vagy telefont ragadtak, hogy jelezzék, hibáztunk. Ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani! Ez a párbeszéd lehet az igazi közös gondolkodás alapja. Higgadtan, tárgyilagosan jelez a horgász, és mi megpróbáljuk orvosolni, kijavítani a hibát, ha valóban hibáztunk. A horgász pedig elfogadja, hogy mindenki hibázhat, és megérti az indokainkat. Mindez egyszer talán majd oda is elvezet, hogy a horgász helyből nem rosszra gondol Társaságunkkal kapcsolatban. Gondolom és remélem, hogy ennek bevezetője volt az a jó néhány jelzés, amit a területi engedéllyel és a fogási naplóval kapcsolatban kaptunk.
Viszont valljuk be, az eladott jegyek számát tekintve, elenyésző volt a telefonok és az e-mail-ek száma! Szeretném azt hinni, hogy a honlapunk adta lehetőségek gyors kihasználása, a gyors reagálásunk gátolta meg a horgászok többségét abban, hogy jelezze a hibákat. De lássuk be, valójában sajnos nyugodtan félhetünk attól, hogy a horgászok jó része vagy el sem olvasta figyelmesen a jegyváltáskor kapott okmányokat, vagy elolvasta, de nem tűntek fel neki a hibák, illetve elolvasta, észrevette, de nem törődött velük.
Persze nem akarom ezzel elterelni a figyelmet a mi hibáinkról, csak azért jelzem a problémát, mert ebben az esetben is évtizedes beidegződést érzek, amit jó lenne oldani végre.
Nézzük inkább, mit is nyertünk ezeken a hibákon. Ez a néhány napos folyamat arra talán jó volt, hogy a horgászok – talán egyre többen – észrevegyék, hogy igyekszünk másképp írni, beszélni, tájékoztatni, és Ők is elkezdjenek másképp kommunikálni velünk, mert azt hiszem, hogy ez az alapja mindennek.
Azt gondolom, hogy végezetül idézhetek az egyik telefonálótól:
„Nagy fába vágtátok a fejszéteket a szabályrendszer teljes átalakításával – dicséretes, hogy mindössze három hibával megúsztátok!”
Jól estek ezek a szavak, de ezzel együtt az lett volna az igazi, ha hiba nélkül sikerül!
Viszont a sokak által tanúsított hozzáállás, a tolerancia egyértelműen jelzi, hogy a horgászok egyre nagyobb része látja, hogy Társaságunk nem ellenség, hanem amiben lehet, igyekszik partnerré válni. Azt hiszem, hibáink következtében így végül többet nyertünk, mint amennyit vesztettünk!
Köszönjük!